Reggel, 9.40-11.00 órasávban Kisvállalkozások indítása és működtetése előadás. Előadónk, Dr Vecsenyi János, szimpatikus: fiatalos hangnemet vett fel, érdekesen magyaráz.

5 perces késéssel érkezem, nincs hely, úgyhogy körbemegyek a hátsó bejárathoz és onnan le tudok ülni az utolsó sorba.

Amit először észreveszek, az az, hogy az összes pad tele van kicsi rózsaszín matricákkal. Megnézem – Snowattack Sí és Snowboard fesztivál. Hmm, érdekes lehet, szeretek síelni, és mindig meg akartam tanulni snowboardozni…

Már ülök fél órája, egyszercsak érkezik egy Red Bull balról, rajta egy cetlivel, hogy a szélen ülő fiú nyissa ki. Hát, nem tudjuk, mi történik, mindenesetre a fiú nem issza meg.

Negyed óra múlva én is kapok egyet, cetli nélkül, és látom, hogy egy nagy Red Bull alakú hűtőtáskából kerülnek elő a dobozok, tucatjával, és megy körbe.

Megiszom az italom felét, mire rájövök, hogy az előadó nem beszél. Elpirulok, és lapulok – a lányok csak osztják és osztják a nedűt. Egyszercsak, percek elteltével, megszólal előadónk:

- Lassúak, hülgyeim.

Nevetés, aztán mindenki lapul, kivéve a Red Bullos csajok, ők csak osztogatnak és osztogatnak. :D 5 perc elteltével én is kérek még egy dobozzal, úgyis itt leszek este fél8ig, jól fog még jönni. :P

Bár a lányok nem hagyják abba a Red Bullok kiadását, én már el is felejtettem az egész dolgot, amikor az előadó ismét elhallgat egy pillanatra.

- Maradt még?, – kérdeti, amire érkezik valami válasz. – Itt elől szomjasak még!

Nevetés.

- Ki tudja, hogy hívják ezt itt?
- Gerillamarketing!
- Helyes! – és egy rövid beszélgetés, hogy mi is itt a tárgya a gerillamarketingnek.

Már elült a téma, a Red Bullok is elfogytak. Előadónk tartja az előadást, emberek hallgatnak, tekintetek a vászonra, illetve minden máshova irányulnak.

Ekkor a már említett hátsó bajáraton bejön a terembe egy fiatalember, talpig kezeslábas síkabátban, téli sapkában, kesztyűben és síszemüvegben, kezében sílécek és a pálcikák. Előadó is mosolyog, és megkérdezi a srácot: Le fog itt csúszni? A fiú igennel felel; lábára helyezi a síléceket, felkapja padszomszédom Red Bullját és meghúzza, majd valóban lecsúszik a lépcsőn.

Miután leér, orkánerejű tapsot kap, és egyszerűen kimegy.

Nekem meghozta a kedvem egy kis síeléshez. :P

Nagyon nem akarta a sors, hogy én ezt a marketing beadandót leadjam… De ami tőlem telt, megtettem, ha esetleg egy fekete lyuk beszívja a dolgozatot, senki nem mondhatja, hogy az én hibám volt!! =D

Először is, hajnali fél4-ig írom. Elismerem, elég későn látok neki, addig odázom amíg csak lehet, de azért legalább kétszer annyi időbe telik befejezni, mint hittem volna. Mivel fodrászhoz van időpontom reggel 8-ra, két és fél óra alvással kell beérnem.

Délelőtt reménykedem, egy csoporttársam kinyomtatja és leadja, de ez se jött össze sajnos. Kozmetikusom kínzókúrája (full gyantázás X_X) után, egy BKV buszt lekésve siettem be az egyetemre, amennyire csak a csigalassú busz és metró engedte (a villamossal szerencsém volt =P).

Új épület, cucc ledobva egy tárolószekrénybe, irány a könyvtár. Jó hosszú sor a nyomtatónál, ügyeletes csajszi szerint a jelenlegi projekt legalább 10 perc. Ez a hír elrettenti az előttem álló két lányt, a 10 percből 3 lett, ^__^ Anyag kinyomtatva, minden szép és jó, 3-5 perc késéssel, de majdnem időben le fogom adni az anyagot.

Épp a mobiltelefonálásra alkalmas folyosón megyek, amikor kapok egy telefont. Mivel hosszadalmas – és fontos – a beszélgetés, nem megyek át az egész könyvtáron, hanem beszállok egy liftbe. Meglepetésemre a lift nem lefele, hanem felfele indul el… Beszáll egy speciális kártyával rendelkező ürge a másodikon v a harmadikon, és elindulunk a hetedikre. Kb az ötödik emelet környékén elmegy a telefonvonal. Pasi kiszáll, én pedig bent maradok, megnyomom a földszintet, ajtó rámzárul, semmi.

Megnyomom újra a földszintet. Megnyomom az ajtó-kinyitó gombot. Megnyomom az összes emeletet, a hetediket is.

Semmi.

Kezemben a frissen kinyomtatott, összefűzött beadandóval bentragadok egy liftben. XD

Vészcsengetés, egy férfi meghallgatja problémámat, megígéri kiszednek onnan, csak legyek türelmes. Hát, nincs mit tenni, nézegetem a liftet, az órát, a tükörképem (korrektort kenek a karikákra a szemem alatt), hallgatom hogy megy fel-le a szomszéd lift, kopogok, hátha a kedves ürge aki szó nélkül itthagyott a közelben van… Semmi mozgás, semmi hír.

Végül negyed óra várakozás után csak elindul a lift, a földszintre hívja le egy lány. Szólok neki, nehogy beragadjon, kiderül, az első 3 emeletre lehet menni kártya nélkül is.

20 perccel a határidő után úgy döntök, erre kell 3 deci tejes dupla kávé, veszek egy minyont is. Összeszedem a holmim a szekrényből, kimegyek az épületből, már vagy 50 métereel odébb vagyok, amikor utolér egy kedves lány, futva hozza utánam a dzsekim, amit az ajtóban hagytam el. Hálálkodás.

Régi épület, bólintok a biztonsági őrnek, leesik a fejemről a napszemüveg, épphogy elkapom a levegőben. Marketing tanszék… Harmadik emelet. Lift… Megáll minden emeleten, izzadok, már 25 perc késés, gyorsmenet titkárság fele…

Mindenki megnyugodhat, odaértem, leadtam. =D És szerencsére elég álmos vagyok ahhoz, hogy csak röhögni tudjak a dolgon XD (Era, hatással vagy rám!!! =DD)

Ma csoda történt. Igazi, isteni csoda; olyan varázslat, hogy még engem is megkísértett a gondolat: felsőbb erők márpedig léteznek!

Megkaptam, készhez vehettem, birtokolhatom, felhasználhatom.

A diákigazolványom.

Nincs több bliccelés, nincs több csalódottság a kihasználatlan kedvezmények miatt, és nincs több TO!!!

Ah, the wanders of this ugly yet beautiful world… (The next thing I’ll know, Hugh Jackman is knocking on my door to ask for a dance…)

(Written after a night of 3 hours of sleep and a day of 11 hours in University: two exams and an essay deadline, with no more than 20 minutes of breaks between classes; and 2 hours of public transport… And an hour long bath XD)

Eléggé fel vagyok paprikázva - ez a nap nagyon rosszul kezdődött, időelcseszés szempontjából.

Először is, otthon hagytam a lapot amivel elhozhatnám apu levelét a postáról, vagyis haza kell mennem, és otthonról elmenni a postára. Fél-hármonegyed órás kerülő. 20 perccel korábban jöttem be mint az óra kezdete. Aztán rájöttem, hogy az adott óra nincs is ezen a héten. Ültem 2 órát, infó.

Mondanám, hogy no comment, de sokkal roszabb volt mint amilyennek képzelhetnék egy olyan órát, ahol már mindent tanultam. Történetesen azért, mert
1, nem működött rendesen az Excel az egyetemi gépen;
2, nem tudtam elindítani a kellő fájlokat a laptopon;
3, az oktató a függvényeket úgy tanította, ahogy a cellában ki kell néznie; "szűzen", ahelyett h a tök könnyű használati útmutatót használtuk volna, ergó mindenki csak másolt, és mindent 10x mondott el, mert tényleg lehetetlen felfogni, ha nem tanultad korábban az elterjedt módszerrel;
4, egy csomó ideig nem tudtam bezárni, újraindítani, még FORMATÁLNI se a rohadt gépet mert vmi végtelen algoritmusba ütközött (amit a padszomszédom megoldott egy Esc-kel...).

Már délután 1 óra van, és ma még nem csináltam semmit. Pedig (kivételesen) tényleg sok lenne a dolgom (dekorációvásárlás, posta, összepakolás, takarítás, ágyazás, esetleg vmi pia vétele az esti bulira). És 5-6 között jön Laura, addig mindent be kellene fejeznem. AGYFASZ!!!!!!!!!!!!!

Kicsit ideges vagyok... Europark, minimum egy tábla csoki. Vazze.

Háát igen... Itt is van különbség óra és óra között.

Informatika volt az előző előadás, a terem fele üres volt. Most vállgazdaságtan előadás kezdődik, és még a (nemlétező) csillárról is emberek lógnak.

Arról nem is beszélve, hogy az infóelőadásról egy szóra sem emlékszem, itt pedig figyelek és jegyzetelek legjobb tudásom szerint. Nagyon érdekes... Megyek is. :D

Egy csaj azt mondta, hogy szupcsi.

Ez még nekem is sok. Még itt ülök 2 órát, nem igazán csinálok semmit (lehet elolvasom amit föladtak mikroökonómiára), aztán lesz 80 perc gazdaságpolitika (már a nevétől is elálmosodom) és csak utána BKVzhatok egy órát h haza is érjek.

Szipp szipp.

Na mind1. Most vagyok túl egy vállalatgazdaságtan szemináriumon. A pasas baromi jófej. Viccelődött órán, kritizálta az összes létező politikust, és 20 perccel az óra vége előtt rájött, hogy ha nem húz bele, lejár a parkolóórája, úgyhogy csipkedjük magunkat. Marhajó volt.

Az egyetlen bajom: NAGYON éhes vagyok. És még mindig sor van a büféhez. Bakker, meg lejár az akkuja a notebooknak. Beállok a sorba, rendelek kaját, megvárom, megeszem, feldzsallok a könyvtárba és felteszem tölteni.

Mindössze 2 percre mentem ki a nyugodt, majdnem üres teremből. Mire visszajöttem, lett itt vagy 10 csaj, többnyire NYÁVOGÓS IDEGESÍTÓ HANGOS... Hanggal.

Ilyeneket hogy vesznek fel ide...??? :'( Kezdem sajnálni, hogy nem nagyon vettem figyelembe a csoporttársaim órarendjét, amikor összeraktam a sajátom. Legalább összenézhettem volna vkivel...

Per pillanat nagyon tudom imádni Bozait... :D Villogtam emelt matekon (igaz, csak egy szimpla teljes négyzetté egészítés volt, de akkor is én oldottam meg elsőként), én voltam az első (és eddig az utolsó) aki kiment a táblához. Hell yeah. XD Meg jó érzés, hogy értek mindent, bár nem hiszem, h meg fogom tanulni az elméletet; már 1x megtanultam, és az lett a vége h sose kérdezték vissza, mindösszesen a függvényanalizáláshoz vagy integrálszámításhoz volt rá szükség. Azt meg úgyis tudom, értem, meg tudom csinálni. Szóval, pont jó ez így.

Lassan kezdődik az óra... Erre nagyon kíváncsi vagyok, gőzöm sincs mit taníthatnak ezen az órán. Fú, bejött a tanár, egész fiatalnak tűnik. Tegeződés kell legyen. Eddig fasza.

20 perccel később: w00t. Ennyi kavarást.

Óra vége: Deriválás. Háháháháháháháháháháhá!!!!!!!!!!!

Szeptember 15 van, hétfő, és hihetetlen: hosszúujjú, pulcsi, kabát, esernyő. Zsepi, meleg tea, köhögés.

Utálom ezt az időt. Egy hónapig még el tudtam volna viselni a 20 fokot...

Bejutni az infó előadásra (életem első egyetemi előadása) mókás volt: már az ajtóig is vagy 3 emberen kellett elmásznom. A sok ember, pont mint a buszon, körbeüli a bejáratot, és a helyiségben magában üres helyeket hagy. Mindössze 15 ember felállítása után bejutottam az előadó közepébe, ahol már a padló teljesen üres... Le is ültem egy lány mellé, aki foglalt fiúismerősének egy helyet... Majd 20 perc múlva mondta, h odaülhetek, a fiú valószínüleg már nem jön.

Hell yeah. XD

Körbenézek... Én vagyok az egyetlen laptoppal. És kb 3 ember van rajtam kívül, aki tanult Pascal-t. Vicces, mennyire kocka vagyok, közben a teremben nekem van az egyik legcsajosabb szerelésem (rövid skótkockás szoknya, harisnya, fekete felső, ékszerek, haj, minden  kéremszépen).

Ha ez így fog haladni (biztos h nem fog, fogok én még hálózathoz csatlakozni :D) akkor a blogom naponta fog frissülni, XD.

Hogy miért nem jegyzetelek? Az előadás feléig jegyzeteltem, aztán rájöttem h ez egyrészt nem nagyon kell, másrészt már tanultam, harmadrészt ha jegyzetelnék, otthon úgyse tanulnám meg, negyedrészt asszem pont elég hallgatni meg odafigyelni, nem kell jegyzeteln is (bizony, tudok egyszerre mindenfélét írkálni és hallgatni az előadást, vissza tudom mondani miket mond a pasas).

Remélem, ezt a sok feleslegességet nem fogják kikérdezni.

Emberek alszanak körülöttem. :D

Nem voltam interneten szombat 5 óra óta. Hétfő 9:09 van... X_X

Most már tényleg csak firkálok - leírom az egymondatos gondolataimat. Erre aztán senki nem lehet kíváncsi...

Lehet, h egy blogba kellene jegyzetelnem...? XD

Egy matekórával és egy vállalatgazdaságtannal később, lyukas óra

Jó sok szenvedés és kis híján a remény feladása után sikerült a Corvinus wireless internetet elcsípnem. A SAJÁT GÉPEMRŐL NETEZEK, AZ EGYETEMEN!!!!! Hell yeah!! :D:D

Mentem íméleket olvasni. Szombat  délután óta nem neteztem X_X Jah, ezt már mondtam X3